2015. június 28., vasárnap

Szederkényi birtok és a pécsi Jókai Bisztró


Vasárnap este van. Egy pohár felejthetetlen Kolar rozé gyöngyözik az öblös pohárban és a múlt hétvégi túránk utolsó állomásáról készítem Nektek a beszámolót. Biztosan leszögezhetem, hogy még sokszor vissza fogok térni magyar és horvát Baranyába. Megszámlálhatatlan felfedezni való vár még rám. De még nem búcsúzom, jöjjön egy szederkényi birtok, mely számomra példaértékű sokrétűsége miatt. Nem csak ezért érdekes, hanem azért is mert, a pécsi Jókai Bisztró és a gazdaság egy kézben összpontosul. A bisztróba itt termesztik meg a friss zöldségeket és gyümölcsöket és itt nevelik a tányérra kerülő húsok alapanyagait.
A kedves fogadtatás után végigjártuk a tulajdonossal és a birtok vezetőjével a területet. Nem csak a Jókai Bisztró részére állítják elő a konyhára szükséges dolgokat, hanem szervezetet, idősek otthonát lát el a lehető legjobb minőséggel.
A bejárattól nem messze egy magaságyásokkal beépített kertet láthatunk. Mint megtudtuk Bencétől, a birtok vezetőjétől itt kísérletezik ki, hogy milyen növényeket ültessenek a jövőben. 
Mindenféle állat megtalálható a birtokon. Libák, csirkék (még a híres bressi csirke is!), az általam oly kedvel gyorsabb tenyészidejű charolais marha, sertések, birkák... A körbejárás végén kedves megvendégelésben volt részünk. A saját konyhájukon készült friss kiflivel, helyi borral és a birtok pálinkájával kedveskedtek nekünk. Majd elindultunk Pécs felé utolsó állomásunkra, a Jókai Bisztróba. 



Pécs mediterrán hangulatú Jókai terére vitt az utunk. A patináns 1830-ban épült Elefántos házban található Jókai Étterem üde színfoltja a felújított térnek. Első benyomásra tipikusan olyan hely, ahová jó beülni egy ebédre vagy hangulatos vacsorára. Sőt ami külön tetszett, hogy itt megtalálja a kedvére valót az 5 éves lurkó és a 80 éves nagymama is. De ne szaladjunk ennyire előre. Kint, az étterem előtt, a napsütötte teraszon költhetik el az éhes vendégek az ebédet vagy az ajtón belépve egyszerű, letisztult, de mégis elegáns étteremben fogyaszthatják a ház specialitásait. 


Az étteremre az alapanyagok túlnyomó része a szederkényi birtokról érkezik, de a többi alapanyagot is próbálják környékbeli őstermelőktől beszerezni. Borrepertoárjuk igen széles. Ezt belépve a látványos borfalon is szemügyre vehetjük. Többnyire környékbeli borászatokból származnak az italok, de emellett az ország több régiójából, sőt még külföldről érkező alkoholos nedűvel is szolgálhatnak nekünk. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mi kerül a tányérra és a pohárba is. A nap záró akkordjaként az egész társaság helyet foglalt az asztalnál.


A bisztró kreatív séfje Várvizi Péter. Minden fogáshoz ő adott egy kis ismertetőt nekünk. A tálalás minden esetben tetszett. Letisztult, egyszerű, de mégis modern. A fogások átlagosan jók. A marinált pisztráng és a citromnádas málnaleves tejberizzsel volt a két befutó nálam. A könnyű zöldséglevesben a marhahúsgombócok hihetetlenül ízletesek voltak. Bármikor megkóstolnám a friss zöldségekkel együtt. A birtokról származó szűzpecsenye szaftos falatkái szintén kiválóak voltak.   

Várvizi Péterről röviden
Sokaknak a Larus Étterem séfjeként ismert Várvizi Péter munkássága. Dolgozott Michelin csillagos éttermekben, Siófokon a Kodolányi Főiskola vendéglátóipari szakán tanít, emellett ő maga most írja diplomamunkáját, mint élelmiszer mérnök. Francia konyhaművészetet csempészi a magyar konyha ételeibe. Egyszerű a magyarázat erre a vonalra. August Escoffier francia szakácsiskolában sajátította el a szakma fortélyait. 
Bővebb cikk a séffel a Magyar Konyha július-augusztusi számában.





Elérhetőség:
Jókai Bisztró
 7621 Pécs, Jókai tér 6.
Asztalfoglalás: info@jokaibisztro.hu
Tel.: +36 20 3607337
Nyitva tartás: H-V 11-24 H





 Ez a két ízekkel és élményekkel teli nap hihetetlenül gyorsan elszaladt! Számtalan érdekes, kiváló emberrel hozott össze bennünket a sors. Mindannyiuknál egy közös cél volt. Tudásukhoz mérten, a lehető legjobb, legmagasabb minőségű produktumot előállítani és ezt eljuttatni hozzánk a fogyasztói közönséghez. Az már csak egy plusz volt (sajnos itthon nem ez az általános hozzáállás), hogy mindannyian tökéletes házigazdaként vizsgáztak. Kevés volt ez a két nap számomra ebből a békés, zöld lankákkal tarkított vidékből, így hamarosan vissza fogunk térni Fecómmal. 
Csak ajánlani tudom a hét nap alatt felsorolt helyek bármelyikét. Csalódás és negatívum egyik helyen sem ért. Az természetes, hogy voltak kiemelkedő ételek,élmények,pillanatok a túra során és voltak olyanok is, amelyek a szívem csücskei lettek, de a többitől sem vonja el az elismerést.
Amit biztosan elhatároztam ennek az utazásnak a hatására, hogy összeállítok egy ehhez hasonló túrát itt a blog hasábjain a Dél-Alföld és Szerbia vidékét mutatva! Az ország összes határmenti régiójában szükség van egy ilyen gasztronómiai és turisztikai szempontból is előnyös kezdeményezésre! Ismerjük meg egymást határon innen és túl! 

2015. június 27., szombat

A Kollár pincészet/ Podrumi Kolar - Barangolások horvát Baranyában

A jelen és a jövő borásza

Tartalmas reggeli után elindultunk felfedezni Csúzán a Kollár pincészetet. Szándékosan választottam induló képnek a fentit. Minden benne van, ami fontos. A pincészet családi vállalkozásként működik és a borászat szerelme már több generáció óta a vérükben csörgedezik. Alapos kétkezi munkával mára 15 fajta bort készítenek és az évek során számtalan elismeréssel jutalmazták ezt.

Az ajtón belépve Kollár Lajos és lányai Kinga és Sibila fogadtak bennünket. Nagyon tetszett, hogy a család apraja nagyja ott sürgölődött a pincében. A nagyobbik unoka például Kolar mintás pólót és köténykét viselt. Hihetetlenül tündér volt. A borok szeretetébe és a hozzájuk kapcsolódó vendéglátásba nőnek bele ezek a gyerekek, ez lesz az életük. Mély gyökerekkel rendelkező hagyománnyal és tudással fognak elindulni az életbe. Jó útravaló. A bejáratnál két különlegességgel fogadtak bennünket. A pincészet saját borpalettáját felsorakoztatva várt bennünket. Az asztalon a ház specialitása, a saját készítésű vadszalámi csábított bennünket. Még egy kedves meglepetéssel is vártak. Ismerősük, a mézeskalács készítő Horvát Ilonka bemutatta gyönyörű munkáit. Csak néhány ízelítőt osztok meg belőlük itt veletek, de látogassatok el a hölgy Facebook oldalára vagy keressétek a következő emailcímen: ilonkahorvat71@gmail.com. Részletgazdag, szemet gyönyörködtető munkáit hosszú évek alatt tökéletesítette.   


A Báni hegy lábánál növekvő szőlőből készülnek a család borai. Ha a borászat Facebook oldalára ellátogattok, akkor megnézhetitek a legújabb szőlőtelepítést is képekben. Nem mindennap kaphatunk betekintést ebbe a folyamatban. Ami külön tetszik, hogy ez a család nem csak úgy "divatborászkodik" a hűs pince falai között, hanem valóban ők végzik a munka orosznál részét az ültetéstől kezdve, a marketingen át, a palackozásig.


A borászat lelkétől, Kollár Lajostól számtalan okosságot, hasznos információt megtudhattunk. Eső utunk a régi hagyományos pincébe vezetett, majd megnézhettük a modern változatot is. 

Ezután páratlan borkóstolóban volt részünk. 5 fajta borral, plusz két egyedi különlegességgel tiszteltek meg bennünket. Mindegyik bort részletesen ismertették velünk. Hozzá pedig szemet és gyomrot kényeztető kóstolótálat kaptunk vaddisznóból és szarvasból készült szalámival, sajttal, puha kiflivel. Számtalan érdekes történetet halhattunk. Megtudhattuk, hogy a borok címkéit Kinga és Sibila kreativitásának köszönhetjük. Népi motívumok, de mégis modern tálalásban. Szerintem telitalálat! Emellett különféle EU-s szabályozásokat is megismerhettünk a címkére vonatkozóan.Közvetlen beszélgetésben volt részünk. Öröm volt hallgatni és bekapcsolódni. Többek között ezért kezdtem a bejegyzéssorozatot "Amikor a lélek, a gyomor és a szív is jóllakik!" szlogennel!
Ezen az állomáson horvát gasztrobloggerek is csatlakoztak hozzánk és ők is elismeréssel adóztak a borok előtt. Kicsit utánaolvastam a pincészetnek és kiderült, hogy A Kollár-féle Sauvignon Baranyában minden idők egyik legjobb bora. Számomra két kedvenc született a kóstoló során. A rosé és a cabernet sauvignon. Hallhattunk borok nevének születéséről. Volt egy eset, amikor Kollár Lajos lányaiknak csupán 15 percet adott egy név megalkotására. A történet szerint a lányok először meglepődtek, de mivel okosak és talpraesettek megalkották a sunoir fantázianevet Suza (Csúza település horvát neve) és a pinot noir szóból. A legkisebb unoka is megtisztelt bennünket az anekdotázás közben mosolyt csalva mindenki arcára. Szeretett volna ő is egy kis borkóstolót és némi finomságot, persze a nagypapája karjaiban érezte a legjobban magát. Akár Apát és az én unokaöcsibocsomat láttam volna! :-) 
Néhány jó tanáccsal is ellátott bennünket házigazdánk. Például hogy hogyan éljünk túl különösebb bódultság nélkül egy tartalmas borkóstolót! Egyszerű! Enni kell! Ha pedig nincs étel a borok mellé, akkor a saját praktikáját osztotta meg velünk tapasztalt borászunk. Vigyünk magunkkal egy kis csomag sós mogyorót! De most már meg tudjuk különböztetni az igazi rozét is a fehér- és vörösbor keverékétől. 
A borok mellett szállással és most már egy kempinggel is várják a biciklivel és autóval érkező turistákat. 
Páratlan vendégszeretetben részesültünk, ezért az indulás is nehéz volt. Annyira családias, annyira pozitív közegben voltunk, hogy innen nem szívesen szabadul az ember! Természetesen néhány palack jó borral és vadszalámival kerekedtünk fel a további állomásainkra. Ha Csúza felé visz az utatok, mindenképpen álljatok meg a Kollár pincénél! Köszönöm ezt a pozitív élményt! 





Kollár pincészet és szállás
Maršala Tita 96e, Suza
Tel : +385 (0) 31 733 184   091 521 8623   

Tel : +385 (0) 31 733 081   
Mob : +385 (0) 91 524 9351   
Fax : +385 (0) 31 733 184
E-mail : ljudevit.kolar@os.t-com.hr
Web : www.podrumi-kolar.com

Facebook: https://www.facebook.com/podrumi.kolar?fref=ts  











2015. június 26., péntek

Puha ágy és finom reggeli a Piros Csizma panzióban - Barangolások horvát Baranyában


Ízekben gazdag napunk végén egy kellemes csúzai szálláshely felé vitt az utunk. A Piros Csizma panzió egyszerű, kényelmes, jól felszerelt pihenőhelynek bizonyult számunkra. Étteremként is működik a hely, sőt saját borospincével is rendelkezik, így az éhes vándorok helyi specialitásokat is falatozhatnak és hozzá jó bort kortyolgathatnak. Egy ünnepség végére érkeztünk szálláshelyünkre. Túlnyomóan magyar ajkú lakosok élnek horvát Baranya ezen részén. Fiatalok, néptáncosok magyar nótákat énekeltek és mulattak a piros muskátlikkal övezett teraszon. Jó volt hallgatni őket, leginkább betársult volna az ember hozzájuk. Csend, nyugalom, béke! Ez várt ránk éjszaka, majd indult a nap. Reggeli előtt egy kis sétát tettünk Fecómmal a településen. 



Reggeli vártak bennünket az étteremben. Mint később megtudtok a hozzánk csatlakozó horvát gasztrobloggerektől az itt felszolgált ételekhez az alapanyagokat próbálják helyi termelőktől beszerezni. Tehát itt is odafigyelnek a termékek minősége mellett a helybeliekkel való együttműködésre. 

A reggelink igen tartalmas volt. Zöldségek, sült kolbász, szalonna, kulen, kétféle házi sajt, lekvár, vaj, krémes túró... Mindenből kóstolhattunk, ha akartunk. 
Már készültünk is a következő állomásunkra a reggeli után! Kollár Lajos pincéje felé vettük az irányt! Gyertek velem, megéri! 



Piros Csizma


  • Maršala Tita 101
  • 31308 Suza
  • Horvátország

  • T: +385 31 733 806







2015. június 25., csütörtök

Kormorán étterem a híres Kopácsi réten - Barangolás horvát Baranyában

Hal és vad


 „Nincs szebb erdő az ezüsttörzsű, szeptemberi bükkösnél és nincs szebb vad a benne orgonázó magyar szarvasbikánál!”
Széchenyi Zsigmond 


Hazánk legendás vadászának idézetével indítom a mai bejegyzést, akit élete néhány éve a bellyei járáshoz kötött. Ünnepnapok című könyvében több fejezetet szentel Bellyének és környékének és az elszalasztott "nevezetes,felejthetetlen bellyei szarvasnak".(Bellye, Busás bebellyei borravaló). Végre már nemcsak olvashattam róla, hanem be is tehettem a lábam a szarvasban és halban gazdag területre. A lápos, mocsaras vidéken faágakon pihenő koromfekete kormoránseregre figyeltünk fel Fecóval, így következő állomásunk nevének eredete már nem volt kérdés. A Kormoran étterem országszerte ismert és megbecsült vendéglátóhely. Különlegességei határon innen és túl is ismertek.

  
Fák gyűrűjében, egyedülálló környezetben áll egy fehér-barna épület. Egyszerű, de mégis hívogató. Az étterem a Belje ipari óriás családnak a része. A cég története messzire nyúlik vissza. Az uralkodótól ajándékba kapott bellyei uradalmát Savoyai Jenő 1698-ban kezdte formálni, fejleszteni a dolgos helyiekkel. A XVIII. század eleji nagybirtok jobbágyainak életmódja, tudása és szakértő gazdálkodása az ezredfordulóig eredményezte a hatalmas élelmiszeripari gigász, a Belje létrejöttét. Mezőgazdasága, állattartása és tejipara a régió legjelentősebb ipar-óriásává tette. 
Kis történelmi kitekintő után meg kell állapítanom, hogy az étterem igazán békés, nyugodt környezetben helyezkedik el. Nagy park, játszótér, tágas terasz, méretes szabadtéri főzőhely ideális egy kis kikapcsolódáshoz.


 
Házigazdáink nagyon készültek a fogadásunkra és ez a vendégszeretet végigkísérte az ott töltött időt. Először hátravezettek bennünket a szabadtéri "konyhába". Meséltek az étteremről, a konyháról és a közben készülő ételekről. Bevallom a múlt év óta dédelgettem már azt az álmot, hogy kipróbálom a csiptetős ponytot végül a szerencsés véletlennek és a meghívásnak köszönhetően az idén már meg is kóstolhattam. A rövid ismertető után azonnal beinvitáltak bennünket az étterembe és egy hangulatos vadászteremben foglalhattunk helyet. 


Indításként bellyei fatányérossal kedveskedtek nekünk, melyen mind saját gyártású termék szerepelt. Kulen, kolbász, szalonna, sajt és a díjnyertes ABC krémsajt! Az utóbbiból nem lehetett eleget enni. Sajnos Magyarországon még nem ismerek beszerzési helyet, de ezt orvosolni fogom. Egyszerűen kihagyhatatlan! Más is így van vele! Olyannyira, hogy 2015-ben Brüsszelben elnyerte a Superior Taste Arward három csillagát. Sikeressége egyszerűségében rejlik. Csak tejszín, tej és egy csipet só található benne. Tartósítószer pedig nem. A kulen szintén nagy népszerűségnek örvend Horvátország szerte. A kulen a disznó vakbelébe töltött kolbászhús igazából. Nálunk az Alföldön kispálanyjának nevezik ezt a húsárut. Mi minden évben készítünk otthon. A miénktől fűszerezésben tér el a kulen és abban, hogy 1 hónapon keresztül füstölik, mire elnyeri mélybarna színét.
Belje két sikerterméke Kép forrása:http://www.belje.hr

Az indítás igen ígéretes volt. Vendéglátóink örömmel és nagy nagy büszkeséggel meséltek minőségi alapanyagaikról, történetükről és a mindennapokról. Ha valaki nagy társasággal autentikus horvát ízekre vágyik mindenképpen látogasson el a Kormoránba. Az árak kedvezőek, a minőség kiváló. 
Vacsoránk folytatása a ház specialitásai voltak. Melyek ezek? A kiváló szarvas és marhahúsból készített rézbográcsban főtt csobanac, az izzó fadarabok fölött sülő csiptetős ponty és a baranyai piros arannyal ízesített halászlé. Egyiket sem szabad kihagyni! A csobanac ízletes helyi szarvasból és marhahús keverékéből áll sok-sok vöröshagymával hosszan főzve. Édes és csípős paprikát egyaránt használnak hozzá. Tartalmas, ízletes. 
A csiptetős pontyot már a bejegyzés elején láthattátok sütés közben. Félbevágott hal, melyet fűzfavessző közé tesznek és átszúrják keresztben is. Így sütik meg szabadtűzön. Állítólag a legjobb fa a tüzeléshez a hársfa ennél az ételnél. A sülés befejezte előtt paprika és só keverékével megkenik a halat. Azért is olyan különleges az elkészült hal íze, mert a zsír kicsöpög belőle és beszívja magába a füstös ízt. 
A halászlé igen speciális itt. Ezidáig nem ettem még ehhez hasonló halászlevet, de nem bántam meg, hogy kipróbáltam. Friss halhús, csípős baranyai arany fűszerpaprika, paradicsomlé, vöröshagyma képezi a leves alapját. Bográcsban kb. 40 percig főzik és házi készítésű tésztával tálalják.

 Az ételekhez a bor nem maradhatott el itt sem. Fehér és vörös változat került terítékre. A Vina Belje borok szintén magas minőségben kellő alapossággal készülnek. Mint a palackon is látható díjnyertes borral volt dolgunk ebben az esetben is. Elmesélték nekünk, hogy 600 hektáron művelnek szőlőt. Javasolták nekünk, hogy tegyünk egy túrát a pincészetükben is, mert igazán különleges időutazásban lehet részünk. A Hercegszőllősön található régi pince és kóstolóterem díszbejárata mellett két évszámot festettek fel a falra. Az első 1526, de nem a mohácsi vész emlékét őrzi ez a szám, hanem a pince építésének, pontosabban első említésének dátumát. A másik szám 1697, a pincét építő törökök kiűztetésének éve, amikor is a Savoyai-család birtokába került Baranya jelentős része s megalakult a bellyei grófi uradalom, benne fontos alkotórészként a hercegszőllősi pincészettel (de ide tartozott anno Villány is).
A régi borpince kalandos évszázadokat élt meg. Tartottak benne természetesen leggyakrabban bort, de háborúban lőszert s foglyokat is egyaránt, bár ez utóbbiak bort nemigen kaptak. Az idő s a közelmúlt háborús eseményei egyaránt megviselték az épületet, s a privatizáció során sem a legjobb kezekbe került. Amikor a legutóbbi tulajdonosváltás megtörtént, az új tulajdonosok a teljes felújítás, átalakítás és minőségi fejlesztés útja mellett tették le voksukat.

Az évszázados pincét hónapokon át, kizárólag kézi munkával renoválták, több száz új hordóval helyettesítették az elöregedett példányokat s egyben megkezdték egy vadonatúj borászati üzem építését, amelyet 2011 szeptemberében avattak fel. Az új borászat (Közép-Európa legmodernebb technológiájával) közvetlenül a szőlősorok tövében épült fel.

A Vina Belje minden nap nyitva áll a látogatók előtt, érdemes végigautózni a 8 kilométeres „borúton”, a szőlősorok között, majd megpihenni a kilátónál, s csak ezután leereszkedni a borpince mélyére, bejárni a szinteket s végül az ízléssel formált kóstolóteremben lekontrollálni, milyen borok is teremnek a Báni-hegyen.
Forrás:http://www.baranyazoldut.eu/szolgaltato/beljei-borospincek/


Nem borzolom tovább a kedélyeket ezekkel a finom falatokkal. Egyszer mindenképpen el kell látogatni ide az embernek. Zárásként ABC sajtból, sárgarépás tésztából és karamellöntetből álló desszertet kaptunk. Ebből még sokszor és nagyon sokat el tudnék falatozni. Saját alapanyagokból készült sütemény az étlapon a  legjobb döntés volt! Köszönjük a kedves vendéglátást és a finom ételeket! 



Elérhezőségek:
Cím:Kopácsi rét, Podunavlje bb, 31327 Bilje
Web:http://www.belje.hr/djelatnosti/restoran_kormoran.asp
Telefonszám: +385 31 753 099

Hasznos link a bellyei járásról, kulturális, építészeti és gasztronómiai értékeiről magyarul is: http://www.tzo-bilje.hr/hu/ 

Látogassatok el a Kormorán étterembe, kóstoljátok meg specialitásaikat, majd tegyetek egy kellemes sétát a Kopácsi rét fahídjain! Nem fogjátok megbánni!

2015. június 24., szerda

Villányi pincesor - Barangolások a Dél-Dunántúlon


 "A bor az összes illatával, aromájával, a könnyedségével, a testességével lényegében olyan, mint az ember, ezért is olyan nemes dolog. Nem a külsejét nézve, hanem az ízét megérezve ismered meg."
Cserna-Szabó András

A csarnótai ebéd után a közeli Villány felé vettük utunkat. Az ország egyik legismertebb borvidéke és sok-sok neves borászat központja lásd például Sauska, Bock, Gere... Személy szerint a rozé és vörösborok rajongója vagyok. Ezen a területen kiváló borokra bukkanhat az ember egy-egy borkóstoló keretein belül. Nem véletlen, hogy 1987-ben megkapta a település a "Szőlő és bor" városa címet a nemzetközi zsűritől.

VILLÁNYRÓL RÖVIDEN
Villány térsége már a bronzkorban lakott volt. Szőlőtermesztésről pedig már római korból származnak tárgyi emlékek. A helyi mediterrán jellegű klíma kedvező a borászat számára. A 2000-ben városi rangot nyert Villány neve feltehetően egy családnévből származik. A településen és környékén közel 200 család foglalkozik borászattal. Az "Év borásza" kitüntető címet már négyen megkapták erről a vidékről! 
A levendulákkal szegélyezett főutcán hangulatos pincesor várja a borturistákat. Hivatalos adatok szerint 59 pince áll itt. Bővebben itt olvashattok a villányi borútról:http://villanyiborvidek.hu/hu/rolunk/borut-egyesulet

 Egy fiatalos borbár felé vettük az irányt. 7773 borászat saját borait és más helybeli minőségi borokat is ajánl a betérő vendégeknek. 7773 elnevezés gyökere igen egyszerű: ez a számsor Villány irányítószáma. Borászuk 2009 óta Vetési Ákos Alex a Sauska márka exmunkatársa.

Vendéglátónk és egyben a borok bemutatója Pilgermajer Zsolt volt. Egyszerű, mindenki számára érthető magyarázattal ajánlott három italt. Egy olaszrizling, egy rosé és egy vörösbor került a poharakba. Személy szerint alamuszi volt a befutó nálam :-) Ez a vörösbor tipikus este ücsörgős, beszélgetős, a nap fáradalmai után lelazítós választás. Általánosságban elmondhatom, hogy a pincészeteknél az eladó palackozott borok igen jó árban vannak. Érdemes egy bortúra alkalmával több üveggel beszerezni. Így biztosan jó minőséget kapunk kedvező áron.
A helyszín tetszett. Modern,kényelmes berendezés várja a betérőket ezen a helyen. Viszont lent hagyományos, takaros pincében sorakoznak a palackozott borok. Két stílus keveredik, de mégis tökéletesen megfér egymás mellett. A boraik ígéretesek, biztosan hallani fogunk még róluk.


Ezen a kóstolón megtudhattunk egy fontos információt. A fenti poháron és itt a címkén is egy pici kikerics védjegy látható.
"A magyar kikericset ábrázoló védjegy jelentése a villányi borok címkéjén - csak a 2006-os évjárattól kezdve - a gondos és szorgalmas kezek által, szabályozott körülmények között készített, a borvilág egyik legérdekesebb borvidékén termett bort jelenti. A kikerics a villányi védett eredetű borok szimbóluma, a villányi borok védelmét és hitelét jelzi.

A kikerics egyedülálló, kizárólag a Szársomlyó hegy déli oldalán, a meleget elsőként megháláló, a legkorábban nyíló virág. A villányi bor is ilyen, mert a Szársomlyó és a Villányi hegység hegyoldalaiban, dombtetőin és völgyeiben, a legtöbb meleget élvező szőlőültetvények terméséből készül.

Ahogy a kikerics védett növénye a magyar élővilágnak, úgy védik a villányi bor eredetét és karakterét is, mint a magyar borkultúra kincsét.

Védjük a termőhelyet, mert a borok gazdagságát, gyümölcsösségét és érettségét ilyen talajon érik el. A hegyoldalak, völgyek fekvése teszi a villányi bort villányivá. Kijelöljük és védjük a borvidék határait, a termőhelyet minősítjük, a dűlőket megkülönböztetjük.

Az itt termeszthető fajták listájához, a termesztési és borászati technológiáját megadjuk, és ellenőrizzük. A hagyományokat megvédjük, a borok érlelését és mennyiségét folyamatosan számon tartjuk.


Ha egy bor a Villányi borvidék eredetvédelmi szabályzatában előírt követelményeknek megfelel és a Borvidéki Borbíráló Bizottság is megfelelő minőségűnek, - a „Villányi classicus” vagy a „Villányi prémium” és legújabban a " Villányi super premium" kategóriára alkalmasnak - tartja, akkor viselheti a kikerics védjegyet."
Szöveg forrása:http://villanyiborvidek.hu/villanyi-borvidek/eredetvedelem-kikerics-vedjegy


Bármelyik pincéhez vezet is utatok nem fogtok csalódni. Kedves kiszolgálás, olykor élőzene, ízletes falatok, finom borok és nyugalom vár benneteket a villányi pincesoron.


2015. június 23., kedd

Tenkes Csárda Csarnótán - Barangolások a Dél-Dunántúlon








 "Gondolat száll a csárdáig,
de messze van gyalog,
éhezésnyi távolságra
egy vándor andalog;"

Lupsánné Kovács Eta

Baranya megyében járva, Pécstől az 58-as úton érdemes dél felé venni az irányt. A zöld lankák és termésüket érlelő szőlőtőkék között Csarnótánál mindenképpen tartani kell egy finomságokban gazdag pihenőt. A Tenkes Csárda már 1889 óta várja a megfáradt utazókat és az éhes környékbelieket. Magyar-horvát gasztrotúránk első állomásaként ismertük meg ezt a vendéglátóhelyet. 

 Érkezésünkkor fehér falú, muskátlis ablakú épület állt előttünk egy szőlővel borított domb mellett. Hívogató és egyben az otthon szellemét idéző. Takaros udvar, roskadozó meggyfa, rácsos fakapu, illatozó rozmaring, érlelődő kovászos uborka piros tányérkával lefedve. Ezt tapasztalja az udvarba bemerészkedő vendég. A pincérek kedvesen fogadják a betérőket. Ilyen ígéretes kezdés után őszintén szólva alig várja az ember az első fogást.
Nem csak egy kellemes ebéd elköltése volt a cél ezen a helyen, hanem az is, hogy megismerjük a helyi termelők és a Tenkes Csárda együttműködését és ezzel kapcsolatos néhány részletet.
Mire számítottam? Egyszerű házias konyhára, tipikus magyaros csárdaételekre. Amit helyette kaptam minden képzeletemet felülmúlta. Egy ízutazásban volt részem autentikus magyar alapanyagokkal egy csipetnyi francia fűszerezéssel.


Ha valahová belép az ember és a terített asztalra tekint, abból már sok-sok mindent ki tud olvasni. Először csak sejteni véltem, hogy nem egy átlagos pörköltszaftos, cupákos ebédről lesz szó. Elfoglaltuk a helyünket a báránybőrrel leterített padokon és a szervezők kicsit bővebben ismertették a programot és a projekt lényegét. A Tenkes Csárda elhivatott a helyi termelőkkel való együttműködés terén. Odafigyelnek arra, hogy csak környékbeli vagy tágabb értelemben magyarországi alapanyagokkal dolgozzanak viszont külföldi, elsősorban francia és skandináv technológiát alkalmaznak elkészítésükkor. A konyha rendezett, fegyelmezett és egyedülálló rézedény felszerelésük szerintem hazánkban kivételes. Hisz nem két hétre választ egy ilyen edényt az ember, hanem egy életre. 
De térjünk vissza az asztalhoz és a rajta fekvő Tenkes viaszpecséttel ellátott papírlaphoz. Koncz Tamás séf egyedi degusztációs menüvel várt bennünket, amely a következőket tartalmazta: 



Tenkes házi szörp válogatás: meggy, szeder, bodza

Amuse Bouche
Friss kevert saláta, házi maracujás balzsamecettel, marinált zöldfűszeres kecskesajttal és füstölt libamellel
Bor: Kúcs Irsai Olivér 2014.

Meleg előétel:
Cukorborsó krémleves túrógombóccal

Hideg előétel:
Hízott Libamáj Terrine, lilahagyma lekvárral, málna velővel
Házi kemencés kukoricás kenyér
Bor: Tiffán Rosé 2014. 

Főétel

Házi sorbet
Báránysült, párolt cukorborsóval, vajas parázsburgonyával, citrusos jusvel
Bor: Vylyan Ördög Cuvée 2012.

Desszert:
Bodzás madártej friss eperrel
Bor: Janus Mézvirág 2012.

"Folytásnak" Tenkes Kisüsti Szőlő Pálinka


 A menüsor végén feltűnt egy felirat: Le Cordon Bleu. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Próbáltam magyarázatot találni az első 20 percben arra, hogy miként fonódik össze a csárda és az általam oly nagyra tartott főzőiskola. 
A választ nemsokára meg is kaptuk! Koncz Tamás séf a kapocs. 
Csak röviden pontokba szedve bemutatnám a csárda lelkét:

Koncz Tamás 
séf, Master en Gastronomie (Gasztronómia Mestere)

  • Első diplomáját műszaki vonalon mérnökként szerezte. 
  • A vendéglátás terén a ranglétra összes fokát végigjárta. 
  • Budapesten 2 éves szakácsképzésen vett részt, majd Debrecenben 3 év alatt üzletvezetői képesítés is szerzett. 
  • Közben folyamatosan szálloda- és étteremvezetés területén dolgozott. 
  • Külföldön töltött évek során több országban megfordult, de Svédországban hosszabb távon dolgozott étteremvezetőként és séfként. A svéd királyi család tagjait is a vendégeik között tarthatták számon. A megelégedésüket egy ajánlólevél formájában fejezték ki, melyet megkapott az étterem és Koncz Tamás is. 
  • Franciaországban,Norvégiában kapott minőségi helyeken munkát. 
  • 2014-ben megszerezte a Le Cordon Bleu Grand Diplome-ját (Nagy Diploma). Gyakorlatát többek között Michelin csillagos éttermekben töltötte. Megkapta a Gasztonómia Mestere címet, melyet Paul Bocuse adott át neki. 
  • Jelenleg kreatív séfként és managerként dolgozik a Tenkes Csárdában.
  • Nemzetközi szakoktató címet is szerzett Koncz Tamás. A Tenkes Csárdában egyedülálló szakács és pincérképzés is folyik elhivatott diákok számára a séf gondozásában.

Akik bővebben olvasnának a remek szakember életútjáról, szakmai tanulmányairól, azok a következő linken megtehetik (Cikk a 29. oldaltól a Mediterrán Magyarország őszi számában): http://issuu.com/publicityai/docs/mediterran_magazin_2014_osz


Az ételekről és a hozzájuk kapcsolódó termelőkről sok érdekességet hallottunk. Most csak egy-egy izgalmasabb részletet ragadok ki az alapanyagok ismertetéséről. Hosszan tudnék áradozni a fogásokról, de szerintem a fotók magukért beszélnek.
Az első fogáshoz felhasznált kecskesajt az almáskeresztúri Kaba farmról származik. Hihetetlen gondossággal állítják elő ezeket a terméket. Például a bakokat elválasztják a nőstényektől. Az így fejt tejből kevésbé erős, karakteres sajt állítható elő. Apróságnak tűnik, de mégis egy újabb ízhatású produktum születik. 
A leveshez felhasznált borsót magának termeszti a csárda. A remegős túrógombóc és az olajban szuvidált tojássárgája hihetetlenül jó passzolt hozzá.
A libamájat Pusztamérgesről szerzik be. Hosszas egyeztetések után az országban csak a Tenkes Csárda kap a cég prémium minőségű termékéből. A többit külföldre exportálják. A lilahagyma lekvár az aprócska majoránna virággal, a kemencében sütött kukoricás kenyérrel és a libamájjal tökéletesen harmonizált. Ha kivégzésre váró elítélt lennék egyszer (bár ennek valószínűsége igen kevés), akkor biztosan ezt a fogást is beleválasztanám az utolsó vacsorámba.
Étlapon kívül kaptunk egy kis ízelítőt a csárda specialitásaiból. Piros zománcos edény került az asztalra benne ínycsiklandozó Tenkes gulyással egy kis állványon alatta mécsessel. Ez a tálalás különleges hangulatot ad az étkezésnek. Sűrű, tartalmas gulyást kóstolhattunk mindenféle zsíros lé nélkül. A paprikát Szeged környéki termelőtől szerzik be. Itt szintén egy különleges információt tudtunk meg. A magokat és a paprika húsát kettéválasztják. Az utóbbiból őrölt paprikát készítenek, a magokból pedig olajat sajtolnak. 
Számtalan íz kavargott ekkor már a szánkban, ezért egy kis semlegesítésről is gondoskodott a séf. Krémes tejfölfagylalt eperszósszal és egy csipet friss levendulával. Mindez egy takaros, patináns alpakatálban szervírozva. Miért emeltem ki a tálkát? Mert ennek is története van, mint megannyi más dolognak a a csárdában. Franciaországból vásárolták egy szálloda termékeinek kiárusításakor. Mintegy 150 kilogrammnyi régiséget hoztak haza, kifényesítették és látványos tálalásokhoz használni kezdték. Roppant jól mutat az asztalon és passzol a csárda hangulatához.
A báránysült mellé kínált parázsburgonyát egy Dráva menti településről szerzik be. Külön megállapodás alapján termesztenek a csárda számára burgonyát. Szerintem ez nagyon okos dolog. Miért ne lehetne a környékbeli vendéglátóhelyeken felmérni az igényeket és aszerint folytatni a gazdálkodást? Itt meg kell jegyeznem hogy a bárány diójából készült sült szaftos különlegesség volt a tányéron. Egyszerűen tökéletes!
Zárásként madártej került terítékre helyi eperrel megbolondítva! Az ételek mellé párosított borok szintén a villányi borvidék kiválóságai. A fogásokkal tökéletes egészet alkottak a szőlőnedűk. 
A kiszolgálásról is szót kell ejtenem. Egy csárda asztalánál megkaptuk mindazt a szakmai profizmust, amit budapesti Michelin csillagos éttermekben, sőt még a legutóbbi Bocuse d'Or vacsorán sem! Tessék tanulni Koncz Tamástól és csapatától! Alaposság, kedvesség és a szakma iránti alázat. Mindez benne volt a kiszolgálásban is. 
A felejthetetlen ebéd után könnyű sétát tettünk a csárdát körülvevő birtokon. Bekukkanthattunk a rézedényekkel felszerelt konyhába, láthattuk a betyár pecsenyét, amely 70 dkg-os konfitált tarja plusz köret házassága, illatos ízelítőt kaptunk az 50 négyzetméteres fűszerkertből és a karámban lévő állatokat is megnézhettük. Közben a teraszon folyamatosan váltották egymást az éhes és a jóllakottan távozó vendégek. Mindenki ugyanazt a magas szintű kiszolgálást kapta a teraszon is, amit mi. Kéz a kézben ücsörgő idős pár, fiatal szerelmesek, lurkókkal ebédelő családok is a vendégek között volt. Mindenki megtalálja a maga számítását a csárdában. Végül Koncz Tamás jó házigazdaként elkísérte csapatunkat a parkolóig és következő állomásunk felé vettük az irányt.  

Dekantálás
Meg kell említenem, hogy a csárdában tapasztalható vendéglátást akár egy extrém, különleges helyszínen is élvezhetjük! Hasonlóan magas szintű catering szolgáltatással is nyit a vendéglátóhely a vendégközönség felé. 
Egy kis ízelítőt találtok ebből itt: https://www.facebook.com/tenkes.catering?fref=ts  
 
Hazánkban folyamatosan nyitnak újabbnál újabb bisztrók, fine dining éttermek, szerezzük a Michelin csillagokat, de egy valamit veszni hagyunk. Az évszázadokra visszanyúló csárdakultúrát. Nálunk az Alföldön nem nagyon tudok olyan tipikus csárdát mondani, ahová jó szívvel betérnék. Sokszor szkeptikusan áll meg az ember egy-egy útszéli vendéglátóhelyen, mert manapság már nem azt jelenti a csárda szó, mint régen. A Tenkes Csárda mindezt felülírja! Ha kötözködni szeretnék vagy valami hibát találni az itt elköltött ebéddel, kiszolgálással kapcsolatban akkor sem találnék. Egyszerűen nincs! Példaértékű! 
A jó csárdának nincs szüksége "agyonmarketingelt" hirdetésekre. A szájhagyomány a legjobb barátja! Fecóm azonnal látta, hogy ez lesz az a hely, ahová vissza kell hoznia még sokszor az életben. Minden benne van, ami nekem kell. Utoljára Párizs egyik kultikus vendéglőjében tapasztaltam ugyanezt az érzést! Ritkán mondok ilyet. Szívet-lelket melengető élmény volt ez az ebéd és igazán nagy megtiszteltetés volt Koncz Tamás művészetébe belekóstolni! Ezt a menüt egyszer még meg fogom hálálni. Talán majd a vadászvizsga után az első Baranyában lőtt szarvasommal. Vissza fogunk látogatni a Tenkes Csárdába. Már elképzeltem, ahogyan zord téli estéken itt zárjuk a napunkat a ropogó tűz mellett a ház különleges zserbóját falatozva egy pohár bor kíséretében. Hihetetlenül erős nyitása volt a túránknak az első állomás. 




Elérhetőség:
Tenkes Csárda
Cím: Csarnóta, Kültelek hrsz. 011.
GPS: 45.888634, 18.235234
Telefonszám: 003672424057
Mobil: 0036205896052
Email: etterem@tenkescsarda.hu
Facebook: https://www.facebook.com/maintenkes?fref=ts