Halál és a gasztronómia régen
Az ősz egyik legkomorabb ünnepe a mindenszentek és halottak napja, amikor megemlékezünk azokról a szeretteinkről, akik már nem
lehetnek velünk. Gyertyát gyújtunk és megállunk néhány
pillanatra visszarévedni a múltba.
Régen számtalan hiedelem, rituálé kapcsolódott a halálhoz és a mindenszentek ünnepköréhez gasztronómiai szempontból is. Most néhányat megosztok Veletek ezek közül a teljesség igénye nélkül.
Régen számtalan hiedelem, rituálé kapcsolódott a halálhoz és a mindenszentek ünnepköréhez gasztronómiai szempontból is. Most néhányat megosztok Veletek ezek közül a teljesség igénye nélkül.
- * Temetés után a halott sírja mellett szétosztották a család ajándékát a szegényeknek és elesetteknek, amely kenyér, kalács, bor és gyertya volt. Mindezt a halott üdvösségéért tették.
- * Manapság is fennmaradt szokás még a halotti tor, mely során összeül a család, rokonok, barátok és étkezéssel, közös beszélgetéssel emlékeznek meg az elhunytról!
- * Csongrád megyében (Szeged környéke, Tápé) van egy kis takaros kalács. Ez a mindenszentök kalácsa vagy kúdúskalács. Az asszonyok sima kalácsot is sütöttek és a sütemény tetejét mézzel vonták be. Jellegzetes alsótanyai alakjában fonadék, melyet perecbe foglaltak bele. Ezt délután a temetőbe igyekvők a kapuban várakozó koldusoknak adták, azzal a kéréssel ,hogy ők is emlékezzenek meg halottaikról.
- * A koldusok könyörgését a régi szegedi hagyomány különösen fontosnak tartja. A Tápén sütött briós formájú kis fonott kalács neve a kúdúsbuborék vagy guduckalács.
- * Pölöskefőn vacsorát tálaltak fel, rétest tettek az asztalra egy szál égő gyertyával a halott lelkeknek.
- * Régen bizonyos falvakban a rétest az ablakba rakták, mely célja az volt, hogy a hazalátogató lelkeket megvendégeljék.
- * Kéthelyen az asztalt fehér terítővel borították be. Kenyeret, fokhagymát és sót raktak rá. Halottak megvendégelése volt itt is a cél.
- * A székelyföldi Csíkdelnén egész kemencére való cipót sütöttek. Ennek neve Isten lepénye vagy halottak lepénye. Még melegen kiosztják ezeket.
Forrás: Katolikus Lexikon
Nyomtasd ki a bejegyzést!