Palóc gasztroromantika - Hollókő


Nem kenyerem a csélcsap szerelembe esés, de most elvarázsolt a Cserhát dimbes-dombos világa. A szívem egy része ott maradt egy mesés kis ékszerdobozban. Célállomásunk Hollókő volt. Tudtam, hogy egyedi és megismételhetetlen a világörökség gyöngyszeme, de a vártnál is nagyobb hatással volt rám/ránk. 

Mint lelkes örömfőző akaratlanul is összeboronálódtam a palóc konyhaművészettel, egy-egy szép mesterséggel, szokással. Ma erről számolok be Nektek. Egy kis kedvcsináló a hétvégére és akár augusztus 20-ára is. Most éppen várjátékkal várják az érdeklődőket, így érdemes felkerekedni: http://www.utazzitthon.hu/szent-istvan-napi-varjatek-2012-holloko.html Budapesttől autóval röpke 45 perc az M3-as autópálya forgatagában, majd a 21-es útra rátérve, majd a nagy kövön gubbasztó hollónál letérve elérjük a palócok szívdobbanását, Hollókőt! A lombok alagútjában, a szerpentinen felérve egyszer csak kinyílik a táj és lankás, zöld mezők a faluba vezetnek. Látogatók az ófalu bejárata felett 600 Ft-ért egész nap parkolhatnak egy egyszerű parkolóban (csak és kizárólag ott, mert máshol szigorúan szankcionálják a potyázókat). De, akik néhány napot az ófalu egyik romantikus kis házikójában töltenek el, ők már az aktuális szálláshely udvarában pihentethetik a járgányt. Nem elhanyagolandó információ. Mi a Bátki ház vendégszeretetét élveztük. Régi bevetett ágy, olyan magas, hogy szinte sámlival kellett felmászni, ódon bútorokkal, mosdótállal. Ha mesélni tudnának a falak, biztosan palóc virtushoz méltóan humoros kis anekdotázás kerekedne. A kertben üldögélve mesés naplemente, balzsamos este, roppanó körte, cigány muzsika vár a szerelmesekre! Ennél több már-már nem is kellene, de viszont még ennél is több vár az idetévedőkre.

A palóc gasztroromantika bűvkörébe vonlak be benneteket. A Katalin csárda az igazán tökéletes hely ennek megismerésére. 10 és 18 óra között minden nap várja a megfáradt vándorokat. De nem is akárhogyan. Már messziről csábítgatja a régi tornácos ház az üres hasú vendégeket.
 
Vendéglátónk, mint régi barátot fogad bennünket és hellyel, étlappal kínál. A tornácos ház, hátsó traktusába érdemes elbújni a zöldellő dombokkal szemben. Az árak nagyon barátiak és mindenféle fizetőeszközzel kiegyenlíthetjük a számlát (bankkártya, SZÉP kártya, SODEXO utalványok...). Mikor kezünkbe vesszük az egyszerűnek tűnő étlapot ismét egy kis palóc furfanggal szembesülünk. Szomszédasszony tyúkja, Ángyom főztje, Sógor kedvence... és még hosszasan sorolhatnám mi minden finomság szerepel az étkek lajstromában. 
A palóc leves kihagyhatatlan, igaz Gundel János kreálta a neves író Mikszáth Kálmán tiszteletére, de manapság már szerves részét képezi a helyi gasztronómiának. A mini bográcsban felszolgált ínycsiklandozó, ámde annál egyszerűbb levessel megtelik a has. Friss lágy kenyér dukál mellé, melyet hímzett kendőcskével takarnak le a nap szikkasztó sugarai elöl. Viszont kár lenne itt megállni. Én az Ángyom főztjével ütöttem el éhségemet. A vargánya íze fenomenális. Fecóm pedig az öt csillagot kiérdemlő áfonya mártással nyakon öntött vaddisznósülttel és vargányás tócsnival örvendeztette meg magát. Én nem vagyok ájuldozós fajta, de ilyen jót még nem ettem. Akárhol vagyunk az én Imádottammal, mi megkóstoljuk egymás ételét. Tudom nem illik, de mit lehet tenni. A vadásztálat ajánlom mindenki figyelmébe. Mi többször lakomáztunk belőle az új ízek mellett. Általános meglátásom: a Katalin csárda személyzete roppant kedves, az étel több, mint kiváló. Kiszolgálás nagy piros pont, ételek minősége, mennyisége és frissessége kitűnő. Hibát keresve sem találnék. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy térjen be egyszer és engedje át magát a palóc gasztronómiai élvezeteknek. 
Emellett a sok-sok ódon építészeti kincs között sétálva egy háziasszony csodákra lelhet.  A házikónktól nem messze például Nagymama kamrája várja a betérőket. Már az ablakokat látva érdekli az embert a belbecs is. Érdemes körülnézni, vásárolni egy kicsit.

A Fazekasház kihagyhatatlan célpont. A népzene már messziről odacsalja a kicsiket és nagyokat. Puli az udvarban, égetett agyag edények a polcon a kemence hátuljánál... Szebbnél-szebb kézművesremekek, kemencébe való edények, asztali szettek és régi eszközök várják a vásárlókat. Én igazi kincsekre leltem: régi kanalakra, villákra, késekre, csodás edényekre. A 
maconkai bejegyzésnél az egyik darabot már láthattátok is. Én legszívesebben mindent hazahoztam volna, de akkor lehet, hogy egy ideig zsíros kenyéren kellene élnünk. 
Lessetek be minden udvarba. Többek közt néhány hagyományos kemencét is láthattok. Sétáljatok nagyokat a sziklás kis utcákban, vegyétek be a hollókői várat, túrázzatok a mesés tanösvények valamelyikén, látogassatok el a fakanalashoz, ahol az udvarban megismerhetitek az eszköz készítésének pontos folyamatát... Gyümölcsöktől roskadozó körtefák árnyékában hűsöljetek egy jót. Éljétek át a hely szellemét, a sok szépet, amit a ez a kicsiny ékszerdoboz ad minden látogatónak. 

Ma egy bejegyzés erejéig elröpítettelek benneteket Hollókőre. Bízom benne, hogy élveztétek ezt a kis kirándulást! 

Jó pihenést kívánok Nektek, kedves Olvasóim!

Népszerű bejegyzések