Medvehagymás-roquefortos borkorcsolyák


A játékom lezárásaként ezzel a borkorcsolyával mondok búcsút a Patricius Borház versenyének.  Mennyei finomságok kerültek hétről-hétre terítékre. Ötvözni kellett a tradíciót, az idény jellegű finomságokat és az ízbeli harmóniát.

A mostani csemegém 4 puttonyos  Tokaji Aszúból kelt életre. Furcsa módon nem édesség, hanem egy igazán különleges sós borkorcsolya született meg.

A receptben egyesül a tradíció (Nagymamám receptje újragondolva és több 10 éves sütője) - az idény jellegű étel (medvehagyma) - ízben pedig a roquefort passzolása a Tokajihoz. 

Furcsa párosítás, hogy egy ennyire karakteres, édes borhoz nem édességet hoztam, de így is nagyon beletrafált a családom szerint. Néhányan úgy tartják, hogy mit tudok én a tradíciókról a fiatalságomból adódóan, de én fittyet hányok az ilyesfajta badarságokra és mosolyogva kutatok, nyomozok és őrzöm az ételek szeretetét és készítésének hagyományát. Ebből adódóan kaptam elő Nagymamám ostya/tallérsütőjét és nekiláttam a sok-sok gombóc gyártásának. 

Hozzávalók kb. 50 nagy tallérhoz: 

50 dkg liszt
1 tojás
10 dkg sertés zsír
1/2 csomag sütőpor
0,5 dl 20%-os tejföl
0,5 dl Tokaji Aszú
1 tk. só
10 dkg reszelt trappista sajt
5 dkg roquefort(francia márvány sajt)
3 ek. apróra vágott medvehagyma
olaj a forma kikenéséhez
1. A lisztet kimérem, sóval és sütőporral elkeverem, majd a keverék közepébe egy mélyedést készítek.

2. Ebbe beleöntöm a folyékony/lágy hozzávalókat: a tojást, a zsírt, tejfölt, bort. Majd belereszelem a sajtokat: a trappistát és a roquefortot. 

3. Utolsó lépésben a medvehagymát felaprítom egészen finom darabokra és ezt is a mélyedésbe szórom. 

4. Majd nekilátok a gyúrásnak. Addig dolgozom a tésztát, míg szép sima nem lesz és nem tapad már az edényhez. 

5. Végül a hűtőbe kerül kb. 1 órányit pihenni. 

6. Most jön a második felvonás. A tésztából kicsi gombócokat szaggatok. Körülbelül ping pong labda méretűeket. Nem kell szabályos gombócokat készíteni, mert úgyis összenyomjuk. Én mindig előre elkészítem az apró kerek bogyókat, hogy csak sütni kelljen a tésztát. 

7. A képen látható sütővel nagy tallérokat lehet készíteni. A gázlángot begyújtom (sajnos kerámialapos tűzhellyel rendelkezőknek le kell mondani erről a játékról. A sütőformát kettényitom és olajjal vékonyan kikenem mind a két felét. 


8. Majd összecsukom a sütőt és a lángra teszem. 1-2 percig forrósítom mindkét oldalát, majd kinyitom, a közepére helyezek egy gombócot és összecsukva összeszorítom a két oldalt. Egy kis sistergés, furcsa sercegés hallatszik ilyenkor, amikor a gombócból szép kis tallér születik.

9. 1-2 perc sütögetés egyik oldalnak, majd a másiknak is. Én bele-bele kukkantok a sütőbe, hogy hogy áll már a tallér. Mindenkinek saját döntése, hogy sötétebben vagy világosabban szereti ezt a finomságot. 

10. A legvégső lépésben akár egy kés segítségével leválasztom a sütőről, ha éppen nem kel önálló életre:-)

Nagyon nagy pozitívuma, hogy sokáig eláll és mennyei az íze. Nénikém mesélte, hogy szüleim lakodalmára egyik tini barátnőjével kettecskén sütögették a tallérokat néhány évtizeddel ezelőtt. A fiatalságnak adták ki ezt a kellemes munkát, ameddig a többiek a szervezéssel foglalatoskodtak. Nagyon nem vagyok irigy rájuk, de legalább megvitathatták az élet nagy dolgait:-)A mi lakodalmunkban is ilyen sós finomságot szolgáltak fel többek között. Mi ragaszkodtunk a házi ízekhez.  Általában natúr változatban készítjük, de szezámmaggal, köménnyel és egyéb más ízesítésekben is süthető. 
Meglepő, de az én ex-vőlegényem:-), vagyis imádott Férjem házi baracklekvárral együtt szereti!

Egy kis múltidéző, egy kis családi sztori is keveredett ide a végére:-) Bízom benne, hogy ez a recept nem veszik el a versenyen útveszőjében. De ha mégis, akkor legalább örömmel tölt el, hogy megoszthattam Veletek, kedves Olvasóim a blog hasábjain a mi kis házi tradíciónk egy újabb szeletkéjét.

Legyen szép hétvégétek! 







Népszerű bejegyzések